Hálaadás - Adakozás

 

1. Hálaadásról

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből… Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!” (Zsoltárok 107, 1-2.21-22)

Hazánkban jól ismert fogalom a hálapénz. Nagyon sokszor rossz érzéssel beszélünk erről. Azért, mert általában úgy találkozunk a hálapénzzel, mint egy kötelező díjjal. Törvényben nincs előírva sehol, hogy adni kellene, de ha az ember biztosra akar menni, akkor sokszor ilyenformán is rásegít a várt sikerre. Természetesen jó szívvel is adható nem csak pénz, de valamilyen ajándék is, amikor örömmel tapasztaljuk, hogy az eredmény milyen jól sikerült. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy hálapénzt „illik” adni, akkor érezzük, hogy a másik személy olyasmire képes, amire mi nem. Olyan hatalma van, ami nekünk nincs meg. Ezért megalázkodva, kényszerből adjuk azt, amiről úgy gondoljuk, elvárja. 

Vannak, akik Istennel szemben is így gondolkodnak, amikor a hálaadás szóba kerül. A helyzet valóban hasonló abból a szempontból, hogy Istennel szemben nem vagyunk egyenrangú partnerek. Sokkal hatalmasabb, erősebb, mint mi. Olyanra képes, amire mi nem vagyunk képesek. Azonban érdemes észrevenni, hogy a 107. zsoltárban hogyan jelenik meg Isten ereje és a hálaadás. Istennek szeretete és az emberekkel tett csodái az elsők. A zsoltáros megtapasztalta, hogy Isten megmentette nem csak őt, hanem az egész népet. Gondoskodott róluk és valóban szeretetével halmozta el őket egészen életük végéig. Ezt mi is megtapasztalhatjuk napról napra. Az Úr ajándékba adja nagy tetteit, életünket átformáló erejét. Szeretetéért nem követelt semmit, már csak azért sem, mert ez számunkra megfizethetetlenül nagy ajándék. De azt, amit nem kényszerből, hanem örömmel, önként adunk, azt ő is örömmel fogadja.

Hálánkat sokféleképen lehet kifejezni. Itt a 107. zsoltár idézett verseiben konkrétan kettőt olvashatunk. Az egyik: „beszéljék el ujjongva tetteit”, ami azt jelenti, hogy gyülekezeti közösségben és azon kívül is beszéljünk hálaadással az életünkben megnyilvánuló Isten hatalmáról. A másik: „mutassanak be hálaáldozatot”, ami abban a korban azt jelentette, hogy a vagyonból (állattartó népként, ahol nem a pénz volt a fizetőeszköz, hanem inkább a jószág, egy-egy felnőtt állatot) adott adományba a hálás szívű ember.      

 

2. Néhány gyakorlati tudnivaló gyülekezetünk fenntartásáról 

Gyülekezetünket tagjaink önkéntes adományaiból tartjuk fent. Az állam nem finanszírozza gyülekezetünket. Azon gyülekezetek, amelyek intézményt vagy valamilyen szolgáltatást tartanak fenn, azok állami finanszírozást kapnak azok fenntartásához. A mi gyülekezetünk egyedül az iskolában és az óvodában tartott hittanórák után kap hitoktatói óradíjat az államtól.

Egyházfenntartói járulék: éves támogatása a gyülekezet működésének, melyet személyesen vagy átutalással lehet befizetni. Az egyházfenntartói járulék mértékét saját lelkiismeretünk és anyagi helyzetünk határozza meg. Lehet egy összegben vagy részletekben is fizetni. Utalásnál kérjük a következőket feltűntetni: név, lakcím, EFJ (Egyházfenntartói járulék) 

Gyülekezet számlaszáma: 10404405-00011982-00000001

Perselypénz: Önkéntes, név nélküli adomány, melyet istentiszteletek alkalmával lehet az erre elkülönített perselybe dobni.

Adomány: Konkrét céllal adott önkéntes adomány, mellyel a gyülekezeti élet egy konkrét, már meglévő, vagy új területét lehet támogatni.

Önkéntes szolgálat: Önkéntes kétkezi vagy szellemi munkával is lehet a gyülekezeti életet támogatni.

Egyházfenntartói járulékot, adományt személyesen Szűcs Dénes gondoknál illetve Kovács Lászlóné Erzsébet pénztárosnál  lehet felajánlani.